Optofit VKB Vác U17L – Miklósi KékRókák KE 57 : 56 (16:18, 16:10, 11:6, 14:22 )
Nehéz szavakba önteni mindazt, amit tegnap átéltünk…
Készültünk a vasárnapi bronzmeccsre, de rajtunk kívülálló okok miatt nem a szokásos módon, hiszen az edzésekről a sok vizsga és egyéb iskolai elfoglaltságok miatt áprilisban és májusban csak elvétve akadt olyan alkalom, amikor teljes létszámban ott tudott lenni mindenki. Így főképp alapmozgásokat gyakoroltunk és sokat dobtunk. Vasárnap a támadó és a védekező elképzeléseken, a kidolgozott rotáción és minden egyében felülkerekedett a játék iránti alázat a csapategység és a szív.
„Röviden” a meccsről, melyben megéltünk elképesztő magasságokat és mélységeket.
Az első percben Blankát (nem szándékosan) orron vágták, de úgy, hogy le kellett jönnie, mert vérzett az orra. A többiek szépen tartották a lépést, még az első negyedben mindenki pályára lépett. Blanka a negyed közepénél tudott csak visszatérni, de akkor úgy beköszönt, hogy a duplájával és a triplájával átvettük a vezetést is. Igyekeztem a meccs előtt és az időkéréseknél is nyugtatni a csapatot, de gondolom a tét miatt rengeteg volt a hiba, az eladott labda és a kimaradt helyzet. Így csordogált a meccs a második negyed végéig, szerencsére ellenfelünk is sokat hibázott, ezért a félidőre minimális (4 pontos) vezetéssel mehettünk pihenni.
Megbeszéltük, hogy a harmadik negyedben sebességet váltunk és igyekszünk jó védekezéssel és pontosabb támadás-befejezésekkel egy nagyobb előnyt kialakítani. Erre az első két negyed alapján meg is lett az az ötös, aki ezt végre tudta hajtani. Éppen hátra fordultam és szóltam a kispadon ülőknek, hogy változtatunk a rotáción és hagyjuk őket játszani, hogy kialakulhasson az elért 12 pontnál is nagyobb előny, amikor visszafordulva azt láttam, hogy egyik alapemberünk, Hanga elesik és bokáját fogva nem kel fel. Berohantunk és láttuk, hogy nagy a baj. Lejegeltük a bokáját, lehoztuk, de egyértelmű volt, hogy ma már nem fog tudni játszani. Még az ápolással voltunk elfoglalva, amikor Zoét is elérte a végzet és egy esést követően a térdéhez kapva lent maradt. Jegelés, ápolás stb. már profik voltunk ezen a téren. Két alapemberünket elveszítve, fogukat összeszorítva, mentünk tovább.
Sokat cseréltünk, a pályán lévők mindent megtettek, de sajnos a negyedik negyed közepére elfogyott az előnyünk, de aztán Ilona és Zsófi sikeres kétpontosával visszajöttünk egy pontra, viszont Nati kipontozódott, így irányító nélkül maradtunk, meglett az 5.-ik csapathibánk, ellenfelünk minden személyi hiba után büntetőzhetett. A 9.-ik percben kaptunk sajnos két kosarat, és 1:12-vel a vége előtt ellenfelünk ment 5-el. Időt kértem. Az időkérés alatt valami megváltozott. Megbeszéltük, hogy nincs vége a meccsnek, nem adjuk fel és küzdünk. A taktika egyszerű volt. Gyorsan dobunk egy hárompontost, kivédekezzük a következőt, aztán egy kettest, majd megint egy jó védekezés és utána bármi (is) lehet. Egy emberként tettük össze a kezünket és dobtuk a magasba az utolsó „Hajts!”-nál. Végül majdnem úgy lett minden, ahogyan megbeszéltük. Orsit dobás közben faultolták, így büntetőzhetett. Az egyiket bedobta. Jó védekezést követően Blanka vállalta a hármast… MADE. 1 pont a hátrány. Ezek után kellett a labda, de úgy hogy nem volt szabad hibáznunk, mert büntető járt volna ellenfelünknek. Megszereztük, gyors indítás, pontosan kézbe Noéminek, akinek kötélből voltak az idegei és balról jobb kézzel feltette a ziccert, ami mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, behullott az ellenfél gyűrűjébe. 11,2 mp-el a vége előtt. VEZETÜNK egy ponttal!!! Ellenfelünk időt kért és áthozatták a labdát a támadó térfélre. Meg kellet akadályoznunk a betörést és a dobást, lehetőleg fault nélkül. Kiszorított helyzetből szorosan végig fault nélkül rajta voltunk a legjobb dobójukon, akinek valahogyan sikerült mégis rádobni. De dobása rövid volt, működött a kizárásunk a védő lepattanónál és Blanka kezében landolt a labda, akinek az arcán látszott, hogy erre a három másodpercre ő bizony senkinek e Földön nem fogja odaadni. Nem is adta. GYŐZTÜNK!
A leírtakon túl szeretném kiemelni, hogy U17-es bajnokságban játszottunk, egy korosztályos játékossal. A többiek U16-os, illetve Zoé U14-es korú. Aki eljött, mindenki játszott. Mindenki odatette magát és kihozta magából a maximumot, vagy még annál is többet. Mindenki dobott pontot! Igazi csapatként éltük meg közösen ezeket a pillanatokat.
Köszönök mindent, Lányok!
Gratulálok a 2024/25-ös év Pest Vármegyei Bronzérmes U17 Lány csapatának!
Szeretném még megköszönni Noémi és Hanga apukájának, hogy segítettek Bennünket az utazásban.
Beszámolót írta: Právics Lajos
